bejegyzései
Komáromiak harca a kétnyelvűségért – Ez lenne a követendő példa Erdélyben is?
A felvidéki Észak-Komárom lakosságának 70% magyar anyanyelvű, ezért indokolt lenne, hogy a hivatalos magyar megnevezés is helyet kapjon az állomáson, ám ez ott megis hiányzik.
A Fontos vagy! mozgalom e visszás helyzet megváltoztatása érdekében levélben fordult a pályaudvar vezetőjéhez, és a Szlovák Államvasutak vezetőjéhez is. A mozgalom tagjai azt kértek, hogy a vasúttársaság helyezze ki épületére a város nevét a szlovák név mellé magyarul is, ám ez irányú kérésüket elutasították.
Válaszul a mozgalom tagjai kivonultak a vasútállomásra, és elhelyezték saját kétnyelvű állomásnév-táblájukat, illetve az akciójuk ideje alatt megafon segítségével magyarul is tájékoztattak az utasokat az érkező és induló vonatokkal kapcsolatos információkról.
Az akciójuk lejárta után ugyan a vasut alkalmazottai a feliratokat eltávolították, ám meggyőződésem, hogy az efajta érdekérvényesítő munka hosszú távon eredményekhez vezet.
Ugyanakkor bevallom csodálom és egyben irigylem is felvidéki magyar testvéreinket, jobban mondva a bennük levő kurázsit, mert bár igaz, hogy Erdélyben kevésbé korlátozzák nyelvi jogainkat, es nálunk nem megy csodaszámba egy kétnyelvű állomás- vagy akar település- tábla sem, mindezek a “kiváltságok” azonban csak úgy az ölünkbe hulltak, ám mi magunk még az olyan falvakban is ahol mindenki magyar csupán csak egynyelvű román táblával hívjuk fel a szomszédaink és az arra járó idegenek figyelmét, hogy “Parcarea interzisă” mert egy kétnyelvűt a hanyagságunk avagy a bátortalanságunk okán már nem merünk kitenni. S még mi csodálkozzunk azon, ha a románul nem tudó szomszédaink a kocsibejáróban parkolnak.
Romániában ismeretlen fogalom a Fico-féle nyelvtörvény, vagy a Szlovákiában a mai napig is érvényben levő Beneš-dekrétumok, itthon a nyelvi jogaink adottak, mégis miért nem merünk élni velük?
Szótár:
Parcarea interzisă – Parkolni tilos
HIRDETÉS Megjelent a Székelyföld autós matrica Kapcsolódó: Felvidéki civilek harca a kétnyelvűségért – Ez lenne a követendő példa Erdélyben is? Felvidéki kampány a kétnyelvűségért – Ez lenne a követendő példa Erdélyben is? Terjed a matricás kampány Felvidéken – Ez lenne a követendő példa Erdélyben is?“Hányingerem” van!
Smaranda Enache és Benedek Imre marosvásárhelyi polgármesterjelöltek esélytelenek és lépjenek vissza a versenyből a reájuk “leadott szavazatok csak arra jók, hogy erősítsék Marosvásárhely jelenlegi polgármesterjelöltjét”, Dorin Floreát, aki harmadik mandátumát kívánja megszerezni – nyilatkozta nemrégiben Frunda György RMDSZ-es jelölt.
Esélytelenségüket állítólag, az RMDSZ által készített közvélemény-kutatás eredményei is alátámasszak.
Bár jómagam nem feltétlenül, hiszek e felmérés pártatlanságában ennek ellenére akár ez még hihető is lehet az RMDSZ-es polgármesterjelölt azonban egy novemberi rádiós nyilatkozatában, – amit a tulipedia.info portál tett közzé – meghazudtolni véli jelenlegi önmagát, akkor ugyanis még a következőképp vélekedett: “…egy olyan jelöltre van szükség, akit a magyarok és románok is elfogadnak, és az jelen esetben Smaranda Enache”.
Ezek utan joggal felmerül az emberben a kérdés, ha már megvolt annak a lehetősége, hogy a magyar pártok felsorakozzanak SMARANDA ENACHE mögé, miért nem tették?
Mert bár igaz, hogy Enache román nemzetiségű de egy komoly, intelligens, nagy tudású ember, európai gondolkodással, ráadásul magyarbarát, ugyanakkor ő az egyetlen akit a magyar pártok közös jelöltjeként is támogattak volna a románok.
De ott volt egy másik opcióként Dr.Vass Levente is, aki egy összmagyar összefogással szintén esélyesként indulhatott volna.
A magyar politikum azonban a széthúzás mellett döntött: Az RMDSZ Dr. Vass Levente helyett – aki egyébként az EMNP támogatását is élvezte -, végül Frunda György személye mellett döntött, az EMNP a meg nem valósult választási szövetség híján Smaranda Enache mögé sorakozott fel, mig az MPP meg a szinten függetlenként induló dr. Benedek Imrét támogatja.
Ezen lepésükkel elértek azt, hogy a három polgármester jelölt okán háromféle oszlanak majd a magyar választók szavazatai is ezáltal biztosítván azt, hogy Marosvásárhely a magyarság számára végérvényesen elvesszen.
Emiatt politikai színezettől függetlenül legszívesebben lehánynám őket!…egy háromezer méter magasan repülő tehergép nyitott raktérajtajából! Egyenként avagy csoportosan, nekem mindegy!
HIRDETÉS Megjelent a Székelyföld autós matricaSzékely Himnusz: “Ott rohadjon meg aki kitalálta…”
Minden nemzeti érzelmű magyar ember érti, tudja, érzi, mit is jelent a Székely Himnusz. Mi a tartalma, mit mond, mi is az az érzés, ami áthatja ezt a dalt és mi az, amit még ma is mond a nemzet tagjainak.
Magyarhonban azonban gáz a Székely Himnuszt énekelni, pláne az Ország Házában legalábbis ez derül ki “A székely himnusz új divatja” című videóból a Népszabadság honlapján.
A videóban az egyik hozzászóló a következőképp fogalmaz, amikor a székelyek szent énekéről kérdezik: “Ott rohadjon meg aki kitalálta, hogy a magyar parlamentben a székely himnuszt kell énekelni”- ugyanis nemregiben az új köztársasági elnök, Áder János beiktatásán Lezsák Sándor ideiglenes házelnök kezdeményezésére a magyar himnusz után a képviselők erre a „középszerű műdalra”,- ahogyan korábban Dessewffy Tibor baloldali szociológus minősítette a szerzeményt – is rázendítettek.
De a videóból kiderül többek között az is, hogy Mihalik Kálmán és Csanády György szerzeményeben közönséges, gyönge rímek vannak, sőt, nem is rímel, az egész metaforarendszere zűrös,Kányádi nem engedett volna meg magának ilyen gyenge rímeket, nincs benne himnikus jelleg, és egyébként is; a vége nem rímel. A megszólaltatott írókat és irodalomkritikusokat zavarba ejti, hogy ezek ellenére még is van olyan emberi lény Magyarországon, akinek a Székely Himnusz sokat jelent.
De egyáltalán, hogy engedheti meg magának barki is, hogy ilyen a szétszakított magyarság összetartozásának talán legjelentősebb szimbólumát gyalázza. Azt a Székely Himnuszt, amely a trianoni tragédia után született, és amely valóban műdal, mint ahogy minden olyan dal, amelynek ismerjük a szerzőjét (a többi ugyanis népdal).
A Székely Himnusz 1921-ben született, bemutatásának évfordulója, május 22-e. Zenéjét Mihalik Kálmán, szövegét Csanády György írta, mindketten erdélyiek voltak. A dal nem himnusznak született, de azzá vált, mert a székelység akkori megrázkódtatását, ugyanakkor rendületlen hitét és bizakodását fejezi ki.
A gyalázatos diktátum után a magyarságnak szinte csak hite és kultúrája maradt. A kérdés, mely szerint a nemzet valódi fegyvere a penna-e vagy a kard, kényszerű válaszra lelt. A penna ereje hatékonynak bizonyult, mert a Székely Himnusz (és a hozzá hasonló dalok, például a Lesz, lesz, lesz) a magyarság megingott reményét adta vissza. Ezek a dalok az ősi kultúrából, a népzenei hagyományokból születtek, a népművészet együtt alakult és élt a nemzettel. A népzene az, amiből tudhatunk számos olyan történelmi eseményről, amelyekről nincsenek írásos emlékekeink. A magyar ember elénekelte azt, amit nem tudott leírni, és továbbadta a következő nemzedékeknek. Mielőtt ezt a népi tudást kiölte volna a civilizáció, jött Bartók, Kodály, Vajda József, akiknek köszönhetjük a népi kultúra életben maradását alapműveltségünkben. Nyomukban jöttek azok a szerzők, akik ennek az örökségnek talaján hozták létre csodálatos műveiket.
A Székely Himnusz lehetett volna népdal, ha nevüket elhallgató szerzők a szántóföldön éneklik, és nem írnak hozzá kottát, rögzített szöveget. Mihaliknak és Csanády-nak kedvezett a technika, a kottanyomtatás, ezért a Székely Himnusznak nem kellett bejárnia azt a lassú, átalakulásoktól sem mentes utat, amelyet a népdaloknak.
A dallamvezetés előre meghatározott céllal jött létre: az első két sor fölfelé halad, ám a lépések megfontoltsága (a kezdő sor közepén a hang és a szavak ismétlése) óvatosságot, a „hogyan” bizonytalanságát fejezi ki. A feltett kérdés után ugyanaz a dallam ismétlődik, ám a szöveg már mennyei magaslatokba vezet, ahonnan a dal közepére a gyászos valóság ihlette mélységeibe taszítódunk. Viszont – a Szózat „Áldjon vagy verjen…” sorához hasonlóan, A zárógondolat, a Szózatéhoz hasonlóan itt is bizakodó, és a himnikus dallammal is Isten segítségét kérve himnikus dimenziókba vezet.
Nem tudni, mit hoz a jövő, és milyen utat kell bejárni, amíg visszatér seregével a Tejúton Csaba királyfi, a mitikus történelmi ős, Atilla király fia, aki az Istennél közbenjár, és győzelemre vezeti népét. Ha százszor vagy ezerszer is elborítja az ár (az eredeti szövegben: „Fejünk az ár ezerszer elborítja”), Isten nem engedi Erdély vesztét. (Az első változat szerint „Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenünk!”.) A szöveg az idők során népdal módjára változott a megismétlődő román önkényuralom hatására. Ezért énekeljük ma hogy „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”
A magyarság-székelység nemzeti énekei nem indulók, a magyar nemzeti Himnusz és a Székely Himnusz ima. A magyar ember hisz Istenben, őt kéri, hite, kultúrája erejével akar győzni. Imádkozik és dolgozik. Lehetne a Székely Himnusz a vajdaságiaké, a kárpátaljaiaké, a felvidékieké, akkor is ugyanazért imádkozna.Ehez elegendő lenne a Székely Himnusz utolsó soránál „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!” követően hozzátenni,hogy „…és Kárpátalját, és Felvidéket, és Délvidéket” .
“Lehet, hogy a székely himnusz műdal, és némelyek szerint gyatra a szövege, de sok százezer embernek megdobban a szíve, amikor felcsendül. Összeköti a székelyeket, és ha Magyarországon, netán az Országgyűlésben éneklik (amelyet nem mellesleg székely ácsok is építettek), akkor azt is jelenti, hogy anyaországi és határon túli magyar összetartozik.” – fogalmazza meg véleményét Lukács Csaba “Sláger vagy himnusz?“ c. írásában.
Ehelyett mitt tesznek “ezek” a gyökértelenek egy nemzet imáját, himnuszát gyalázzák.
Az ilyenek inkabb szopjanak le egy muraközi lovat a Horst Wessel dallamára…
(Íródott: Bencsik János: “Kit bánt a Székely himnusz?“ és Karácsony Valentína: “A Székely Himnusz és a magyar összetartozás“ cikkei nyomán)
HIRDETÉS Megjelent a Székelyföld autós matrica
Székelyföld avagy a román Tinutul Secuiesc
A “Székelyföld van, volt és lesz! Székelyföld örök!” c. írásom kapcsán kifejtett hozzászólásában adott hangot véleményének az egyik olvasó, miszerint Székelyföld mint olyan, hivatalosan nem létezik.
Valóban, Székelyföld hivatalosan nem közigazgatási egység, sőt a tavaly Brüsszelben megnyitott székelyföldi iroda kapcsán,Traian Basescu ill. több más román politikus is kijelentette, hogy Székelyföld nem is létezik pedig a térségben minden ennek az ellenkezőjét hirdeti.
Léteznek székely közintézmények, szervezetek, kulturális műhelyek, vannak székely termékek, székely Google, székely kifejezések melyek egy magyar számára csak székely-magyar szótárral értelmezhetőek, és magukat székelynek valló emberek is, akik bizony e nem létező terület/földrész/régió lakói. Ugyanakkor ma már minden magára is valamicskét adó székelyföldi intézményen ott lobog a székely zászló is ill. nem múlhat el úgy egy hivatalos rendezvény vagy sportesemény sem, hogy fel ne hangozzon a székely himnusz is.
Kétlem, hogy ma lenne olyan magyar ember akit Székelyföld nem létezéséről meg lehetne győzni, márpedig ha mi, magyarok úgy tudjuk,hogy létezik léteznie kell!
Mi több a hazai román sajtóban is egyre gyakrabban találkozhatunk a “Tinutul Secuiesc” kifejezéssel is ami ennek a “nem létező” tájegység magyar megfelelőjének a tükörfordítása. Persze ez korántsem újdonság de míg régebben „az úgynevezett” (aşa-zis) Székelyföldként emlegették térségünket ma már egyre kevésbé használja a román média ezen jelzőt.
Akármi is lesz ennek az immár sokadik régióláznak az eredménye, egy biztos: mára már a román fejekben is Székelyföld végérvényesen létrejött, mi több van olyan román kollégám is aki saját, személyes kérésére és a jótékony ajándékom révén “SIC” feliratú lehúzóssal az autóján rója az országot – ami úgy-e bár szintén Székelyföld nemzetközinek szánt jelzete – legfőképp suceavai szülőfaluja és választott “hazája” Ajnád között, ahol is az ő szavaival élve “egyetlen román lakosként” tölti szabad ideje nagy részét.
Azt, hogy e tényt a román politikusok némelyike nem akarja tudomásul venni és elismerni, egy oka van: “…a “magyarok sovinizmusának” rémképén kívül nincs más ötletük román szavazóik mozgósítására.”- fogalmazta meg tömören az “Evenimentul Zilei” egyik munkatársa Mircea Marian még tavaly a brüsszeli székelyföldi iroda kőrül kirobbant hisztéria kapcsán, megalapítván azt is a rendszerváltás óta eltelt két évtizedben nem volt Romániában olyan választási kampány, amelyben ne került volna terítékre, hogy a magyarok el akarják rabolni Erdélyt.
Ugyancsak tavaly Ion M. Ionita az “Adevarul” vezető szerkesztője a következőket állapította meg: a román politikának le kellene vetkőznie végre a magyar többségű megyék autonómiájától való félelmet.
„Ha megszabadulunk ettől a komplexustól, és európai szellemben – nem etnikai alapon – autonómiát adunk Románia minden egyes régiójának, akkor az európai pénzek is bejutnak Romániába”
Jó lenne ha ezeket a közelmúltban papírra vetett gondolatokat, a ma román politikusa is megfontolná és végre eképpen is cselekedne, s akkor Székelyföld avagy a román Tinutul Secuiesc végre hivatalosan is megszületne.
HIRDETÉS Megjelent a Székelyföld autós matrica
Székelyföld van, volt és lesz! Székelyföld örök!
Az utóbbi hetekben kies országunkban is megszaporodtak a magyarellenes kirohanások, egyes román politikusok és tisztségviselők a kilencvenes évek legsötétebb időszakát idéző kijelentésekre és cselekedetekre ragadtatták magukat.
Ezek közül elég kettőt elemeznünk ahhoz, hogy kiderüljön, bizony jelen pillanatban is másodrangú állampolgároknak tekintenek minket abban az országban, amely a szülőföld jogán a miénk is.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) különálló magyar karát megalapító kormányhatározat visszavonását javasolja a Ponta-kormány.
Miért elfogadhatatlan az, hogy a romániai magyarság nemzeti és kulturális önazonosságuk megőrzésére törekedik, vagy a külföldön elő románoknak, kért jogok a hazai kisebbségeket már nem illeti?
„A MOGYÉ-n való anyanyelvű tanulás nem az RMDSZ politikusainak jó, mert nem valószínű, hogy ők akarnak egyetemre járni, hanem az orvosnak, gyógyszerésznek készülő erdélyi magyar fiatalnak. Az RMDSZ az erdélyi magyar közösségnek próbálja biztosítani az anyanyelven való tanulást. Azok, akik a megszerzett jogok visszavonásán dolgoznak, nem az RMDSZ-nek ártanak, hanem a romániai magyar embereknek” – szögezte le Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke.
Régiósítás Ponta-módra
De itt van példának okáért Románia régiósításának sokadik immár legújabb terve, ezúttal Ponta-módra mely három különböző régióba tagolná a Székelyföldet: Hargita megyét Moldvához, Maros megyét Szatmárhoz, Máramaroshoz és Besztercéhez, Kovászna megyét pedig Szebenhez és Brassóhoz sorolná beleerőltetven egy olyan régióba, ahol ez által az egy tömbben élő székelyföldi magyarság részaránya 30 százalék alá szorulna, holott ez sértené Románia nemzetközi kötelezettségvállalásait, a kisebbségi keretegyezményt, és a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartáját.
E régiósítási terv számunkra felháborító és létünkbe mar, hiszen még az élethez való jogunkat is kétségbe vonja. Hisz azzal, hogy nem létező közigazgatási egységként tekintenek Székelyföldre azt sugallják, hogy egy kitalált terület szellemlakói vagyunk.
Az új terv azonban nemcsak Székelyföld fogalmát törölné ki a köztudatból hanem gondoskodna arról is, hogy Kovászna, Maros és Hargita megye se létezzen többé, hiszen az ország adminisztratív átszervezésének ez az elsődleges célja.
Még mielőtt azonban e felismerések kapcsán siránkozni kezdenénk, tudatosítsuk magunkban, hogy saját sorsunknak, mint ahogy máskor is a történelem folyamán, ezúttal is mi vagyunk a kovácsai. Mert Székelyföld volt, van és lesz, de csak ha rendelkezünk annyi bölcsességgel, erővel, kitartással és határozottsággal, hogy autonómiáját mihamarabb megvalósítsuk. És jól véssük agyunkba, más megoldás nincsen, megmaradásunknak ez az egyetlen biztosítéka és záloga.
“Mi székelyek, Székelyföld többségi lakói nem fogunk megszavazni egyetlen olyan tervezetet sem, amely Székelyföldet szétdarabolná, vagy egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolná.”-nyilatkozta mindanyiunk nevében, Victor Pontának címzett nyílt levelében Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke – mely levél sorait a következőkép zárta:
“…a székely nép és hazája, Székelyföld eleven valóság lesz akkor is, amikor a beolvasztásunkat, szétszórásunkat célzó tervezetek rég feledésbe merültek.”
Adja az Isten, hogy így legyen, hisz Székelyföld van, volt és lesz! Székelyföld örök!
UPLOAD: Székelyföld avagy a román Tinutul Secuiesc HIRDETÉS Megjelent a Székelyföld autós matricaMi lenne ha…- felhívás a vezető erdélyi magyar politikusokhoz
Tőkés László (Európai Parlamenti Képviselő)
Szász Jenő (Magyar Polgári Párt elnöke)
Kelemen Hunor (RMDSZ Szövetségi elnök)
Toró T. Tibor (EMNP elnök)
Tisztelt erdélyi magyar politikus urak!
Szomorúan tapasztalom, hogy az immár három magyar politikai alakulatnak nem sikerült megegyezni abban, hogy közös jelölteket indítson legalább ott, ahol a magyarok nincsenek többségben.
Holott a szórványban nem szabadott volna megengedniük e széthúzást, mert ezáltal azt kockáztassák, hogy a szórványmagyarság képviselet nélkül maradhat.
Versenyhelyzetet a magyar pártok között csakis a tömbmagyar vidékeken szabadott volna megteremteni ott, ahol a megyék, városok, községek, falvak irányítása amúgy is biztosan magyar kézben marad.
Sajnos mint láthatjuk nem ez történt!
Bevallom jómagamat nagyon dühít a magyar kisebbségi “érdekképviselők” széthúzása, fáj a tudat hogy összefogás híján még az egyébként meglehetősen jó esélyekel induló Marosvásárhelynek sem lehet ismét magyar polgármestere, márpedig ha most nem lesz, talán már nem is lesz soha.
Mi lenne tisztelt erdélyi magyar politikus urak ha azt mondanám, hogy Marosvásárhely “visszaszerzése” legyen az érdekképviseleti rátermettségük vizsgája?
Mi lenne, ha nem mennék el szavazni? Sem az RMDSZ-re, sem az MPP-re, sem az EMNP-re? Sem parlamenti pártra, sem parlamenten kívüli pártra?
Mi lenne ha a valasztasokon való részvételemet egyszerűen csak felfüggeszteném?
Mi lenne, ha azt mondanám: nem bojkottálom én a választást, csak elnapolom!
Mi lenne, ha a választások napjára a családom számára sokkal nagyobb horderejű programot találnék ki, mint hogy elmenjek és a szavazatomért küzdők közül bárkire is leadjam a voksomat?
Mi lenne, ha ezt valóban megtenném?
Mi lenne, ha ezzel nem lennék egyedül?
És mi lenne, ha most az egyszer nem néznék le a választási küzdelemben részt vevők a bennünk (még) élő magyar identitást, ami sokunkat ma is kötelez!
Ne aggódjanak tisztelt uraim, belőlem jelenleg csupán a düh és a keserűség beszél de tisztában vagyok vele, hogy mire kötelez a magyarságom: az erdélyi magyar kisebbségi létem.
Tudom, hogy szükség van a szavazatomra, erre az egyetlen voksra is! És hiszem, hogy ezt sokan, nagyon sokan tudják velem együtt, minden fájó érzésünk és minden „mi lenne ha” gondolatunk mellett is!
De mi lenne, ha ezzel Önök nem élnének vissza?
Csíkszereda, 2012. május 06.
Tisztelettel,
Aszalos István, elnök
Erdélyi Magyarságért Egyesület
Ezen írásban Dr. Somogyi Alfréd felvidéki református lelkipásztor gondolatait schmitteltem.
Címeres magyar zászló lesz Csikmadarason
Tartja magát januárban tett ígéretéhez Csíkmadaras polgármestere, és március 15-re visszahelyezi a januárban levett magyar zászlót Csíkmadaras Polgármesteri Hivatalának homlokzatára.
„Már szerdán, az ünnep előtt egy nappal kitűzzük a hivatal homlokzatára. Nem csapunk nagy hűhót, mert nem ez a lényeg” – jelentette ki Bíró László, aki megfontoltabb cselekedetnek tartja, ha már az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékünnepségének kezdete, azaz csütörtök reggel előtt kihelyezik a zászlót. „Így nem keltünk nagy feltűnést” – mondta. Az elöljáró érvelése szerint azért cserélik címeresre a januárban eltávolított, címer nélküli zászlót, mert „az a magyar nemzet, nem pedig Magyarország zászlaja, így nem is lehet abba belekötni”.
Erről egyébként az idén hatályba lépett új magyar alkotmány is rendelkezik: Magyarország Alaptörvénye I cikkelyének 2. bekezdése kimondja, hogy „Magyarország zászlaja három, egyenlő szélességű, sorrendben felülről piros, fehér és zöld színű, vízszintes sávból áll, amelyben a piros szín az erő, a fehér szín a hűség, a zöld szín a remény jelképe”.
Kapcsolódó: Címeres magyar lobogó váltja a régi zászlót Sérti a szemeket a magyar zászló Kedves Olvasóink, kérjük lájkolják a Facebook oldalunkat, és így nem maradnak le egyetlen bejegyzésünkről sem. A cikk megosztásáért pedig külön köszönet jár. Kommentelni a cikk alatti “VÉLEMÉNY” dobozban lehet. Várjuk a hozzászólásokat!Vissza kérik-e magyar neveiket az erdélyi települések?
“Híjával találtatott Kolárovo lakossága, na de ne felejtsük el, hogy ott legalább a városvezetés kiíratta a népszavazást a település nevéről. Csíkszeredában (bocsánat, Miercurea Ciuc-on) a “bátor” városvezetés nem adott lehetőséget a település lakóinak, hogy döntsenek. Kolárovon a lakosság, Miercurea Ciuc-on a városvezetés mutatott példát “bátor viselkedésről” és “nemzeti öntudatról”. – írja egy hozzászóló az egyik erdélyi fórumban bejegyzésében a sikertelen népszavazás kapcsán amelyen arról szavazhattak a felvidéki Gúta település lakói, hogy városuk visszakapja eredeti magyar nevét.
Lehetséges lesz-e?
Sajnos a gútai népszavazás nem lett érvényes mivel választásra jogosult polgárok közül csak 39,65% szavazott. Mivel nem érték el az 50%-ot, Gúta szlovákul továbbra is Kolárovo marad. Egyébként a választ leadók 66,41%-a szerette volna a névváltozást.
A peredi népszavazás viszont érvényes lett, a választók több mint fele járult az urnákhoz, egész pontosan 64,47%, ez 2049 választópolgárt jelent, akik közül 1345-en szavaztak igennel. Így megszavazták, hogy Tešedíkovo helyett Peredre változzon vissza a község neve.
Vajon megtörténhet valaha Erdélyben is ez a csoda, hogy valamely település lakói úgy döntsenek visszakérik szülővárosuk/falújuk történelmi nevét?
Kedves Olvasóink, kérjük lájkolják a Facebook oldalunkat, és így nem maradnak le egyetlen bejegyzésünkről sem. A cikk megosztásáért pedig külön köszönet jár. Kommentelni a cikk alatti “VÉLEMÉNY” dobozban lehet. Várjuk a hozzászólásokat!
„Amíg mi élünk, nem tágítunk a nemzetállami fogalomból”
„Amíg mi élünk, nem tágítunk a nemzetállami fogalomból” – szögezte le Crin Antonescu.
Mily meglepő nem de? Hiszen választási év van. Ilyenkor már-már az lenne furcsa ha a szavazatvadász román politikusok nem a magyar kártya kijátszásával igyekeznének támogatókat szerezni önmaguknak, netán pártjuknak.
Történetesen ezt tette a minap Marosvásárhelyen Crin Antonescu is “kampányolt” majd nyilatkozott:
Amennyiben az Ungureanu-kabinet kormányhatározattal létrehozza a MOGYE magyar tagozatát, a hatalom átvételére készülő PNL ugyanolyan rendelkezéssel hatálytalanítja azt.
A liberális pártvezér csütörtökön azért látogatott a székely fővárosba, hogy megnyugtassa az egyetem román tanárait és diákjait, hogy „szeparatizmus elleni harcukban nem maradtak magukra, és van még, kire számítaniuk”. Kijelentette továbbá hogy nem igazán érti, hogy az, ami a magyar diákoknak és oktatóknak jó volt eddig, mostantól miért nem az.
Miért, miért? Na vajon? Azért mert bár Románia valóban „nemzetállamként” definiálja magát ugyan, de alkotmánya értelmében mégis elismeri a különbözéshez való jogunkat minek okán romániai magyarként jogunkban áll:
- magyarnak lenni, magyarul beszélni, hagyományainkat ápolni és magyarságunkat szabadon felvállalni [6. cikk (1) bekezdés];
- a fent említett jogaink érvényre juttatása céljából állami védelmet élvezni [6. cikk (2) bekezdés];
- egyenlő bánásmódban részesülni a törvény és a hatóságok előtt [16. cikk (1) bekezdés];
- magyarul és magyarként gondolkodni, és véleményünket szabadon kinyilatkoztatni [29. cikk (1) bekezdés és 30. cikk (1) bekezdés];
- anyanyelvet és anyanyelven tanulni [32. cikk (3) bekezdés];
- anyanyelvén fordulni úgy szóban, mint írásban a meghatározó arányban magyarlakta területi-közigazgatási egységek helyi közigazgatási hatóságaihoz [120. cikk (2) bekezdés];
- anyanyelvén érvényesülni a bíróságon, akár tolmács igénybevételével is tudomást szerezni az iratcsomó tartalmáról és a munkálatok menetéről, valamint tolmácsot igénybe véve magyarul szólalni fel [128. cikk (2) – (4) bekezdés]. (Forrás: nyelvijogok.ro)
E jogainkról lemondani meg nem fogunk. Punktum.
Marosvásárhely, az elveszett város?
Lesz EMNP, RMDSZ, MPP közös megegyezés?
Két héten belül kitűzik a június 10-ére esedékes helyhatósági választásokat. Április végére le kell tenni a képviselői jelöltlajstromokat és nevezni kell a polgármesterjelölteket.
A tét pedig adott: Lesz-e újra magyar polgármestere Marosvásárhelynek ?
A magyar pártok azonban úgy néz ki nem képesek az összefogásra. Igaz ugyan, hogy még mindig Vásárhelyen él Erdély legnagyobb számú magyar közössége, de a mindenkori román hatalom az etnikai arányok erőszakos megváltoztatásával elérte, hogy a várost belakó valamikori magyar többség kisebbségivé váljon. Tehát egy magyar jelöltnek csak akkor lehetne tényleges esélye, ha mindhárom magyar párt támogatását elvezhetné, ámbár egyre valószínűbb, hogy ez nem fog megtörténni.
Az RMDSZ Vass Leventét, a Tőkés-pártiak vagyis az EMNP a meg nem valósult választási szövetség híján Smaranda Enache mögé szándékoznak besorolni – akivel kapcsolatosan nekem ugyan nincs semmi ellenérzésem, hiszen az emberi jogok elkötelezett harcosaként, nálam már rég kivívta a tiszteletemet csakhát, ha jól emlékszem, eredetileg egy közösen támogatható magyar polgármester-jelölt megtalálása lett volna a cél-; az MPP meg a szinten függetlenként induló dr. Benedek Imrét kivánja támogatni.
Ezzel a lepésükkel magyar politikusaink csak egy dolgot értek el azt hogy a három polgarmester jelölt okán háromfelé oszlanak majd a magyar választók szavazatai is. Ilyen körülmények között pedig szinte biztosra vehető a fentebb feltett kérdésre a NEMleges válasz.
A magyar széthúzásnak mindenképp meglesz a számunkra oly szomorú hozadéka : a varos a székelyföldi, az erdélyi magyarság számára ha lassan de végérvényesen elveszik, hacsak a magyar pártok meg nem gondolják magukat és nem tisztázzák saját helyzetüket, egymáshoz való viszonyukat, egyeztetvén céljaikat, és eképpen hangolják össze cselekvéseiket.
Ezt pedig csak dialógus árán tehetik, annak jött el az ideje! Ugyan már ketyeg az óra de még mindig nem késő.
Kedves Olvasóink, kérjük lájkolják a Facebook oldalunkat, és így nem maradnak le egyetlen bejegyzésünkről sem. A cikk megosztásáért pedig külön köszönet jár. Kommentelni a cikk alatti “VÉLEMÉNY” dobozban lehet. Várjuk a hozzászólásokat!
