Magyar-e a székely?
Ma már ritka az olyan nap, hogy valamelyik erdélyi, magyarországi vagy romániai lapban ne vetődnének fel az ezzel kapcsolatos kérdések, sokszor megválaszolva máskor csak sejtetve kérdésként maradva, hogy ki a magyar, ki a székely vagy ki hová tartozik. A kérdésekben legtöbbször ott a válasz ha nem is nyíltan akkor burkolva, de az valahogy mindig az adott cikk vagy újság nézetét szemszögét tükrözi. Felemlegetik a rovásírást, annak fontosságát vagy kulturális értékét, és újabban egyre többször kerül megemlítésre a székelyföld megnevezés, annak fontossága vagy mellőzése de senki nem mer pontos meghatározást leközölni, ami nem hogy újabb kétségeket merít hanem jobban meggyőz sokakat az esetleges téves nézeteiben.
A legutobbi romániai népszámlálás alkalmával, a magyarság érdeke, azt diktálta, hogy mindenki vallja magát magyarnak , hogy az RMDSZ a minél nagyobb létszám birtokában több pozíciót tudjon magának kiharcolni. Ez helyes is volt, de akkor kezdődtek a bajok, amikor bármennyien vagyunk nem engedik kitenni magyarul a helységnévtáblát, leszerelik a székelyföld táblát, azt hangoztatják, hogy nincs is székely nép, holott évszázadok óta szerepel a helységneveinkben a meghatározás, egyedi viseletünk van és már népünkről elnevezett zászló leng minden magára adó hivatalon,minden nevezetesebb ünnepünknek kötődése van a megnevezéshez, ami létünk bizonyságát jelenti.
Az idén ismét népszámlálást, joggal felmerül bennem a kérdés vajon minek is valljam magamat, magyarnak vagy székelynek? ( A legutóbbi népszámláláskor kiskorú lévén a szüleim nyilatkoztak helyettem.)
Ha magyarnak vallom magam és velem együtt mások is akkor holnap azzal támad majd a többségi nemzet, hogy a székely régió autonómiája nem is jár “nekünk” mert hogy a székelyek mint olyan nem is léteznek, ezek után milyen jogon is követelik a magyarok az “úgy nevezett” Székelyföld autonómiáját?
Ha meg úgy döntök hogy székelynek vallom magam akkor a saját véreim fognak magyarellenességgel vádolni.
Pedig a székely életérzés igenis létezik mégis ha feleszik nekik a kérdést: Kik vagytok “ti” magyarok vagy székelyek?-zavarban vannak hisz egyértelmű számukra, hogy a kettő egy és ugyanaz… és mégsem.
Én ezt a bennünk elő kettősséget leginkább Szélyes Sándor: Székely Karácsony c. versének soraival tudnám megmagyarázni:
“Hóba temetkezett csíki havasokon
Áron egymagában, fönn a Madarason
Uram, fohászkodik, Fiad megszületett.
Karácsony este van, hogyha megteheted
Te, aki rendezed ezt a nagy világot,
Juttass nekünk is egy kicsi boldogságot.
Hallottalak Áron, de nem mondottad kinek.
A népemnek, Uram, szegény székelyeknek.
Az Úr kicsit hallgat, majd így szól:
Áron jókedvemben kaptál,
legyen úgy, nem bánom,
de még mielőtt a kérést teljesíteném
valamit meg kéne magyarázni nékem.
Én a székelyekről hallottam eleget,
mondtak már rólatok hideget, meleget.
Tudom, hívők vagytok, sokat imádkoztok,
de szidásomban is világelsők vagytok.
Hallom, magatokat székelyeknek valljátok,
s kiválasztott népem neveit hordjátok
Áron, Ábel, Mózes, Dániel és Dávid,
az egész Biblia egész Ábrahámig,
Ha jól meggondolom, szinte már
úgy vélem, hogy Csicsó Názáret s Ditró Jeruzsálem.
Aztán, ha jól értem magyar beszéded,
s mégis a székelyek boldogságát kéred.
Miféle náció, mert a nyelve magyar.
Ó, Uram, szólt Áron, hisz a székely is magyar
Csak egy kicsivel több,
Úgy legalább három vagy négy fokkal.
Ott álltak a fenyők keményen vigyázva,
gyertyák pislákoltak ezer csíki házban,
megkondult Csíksomlyó Máriás harangja.
Szelíd korholással szólott az úr hangja:
Jól van Áron fiam, és most tartsunk rendet,
Ez a kicsivel több megmagyaráz mindent.
Én megértettelek, és most érts meg Te is,
Kicsit ezért több a szenvedéstek is.”
Mindenesetre én úgy döntöttem, hogy amikor majd a számlálóbiztos nekem szegezi a kérdést hogy mi a nemzetiségem magyar anyanyelvű székelynek fogom vallani magam, remélve hogy lesznek erre vonatkozó kérdések is, és azt is remélve, hogy e döntésemmel nem fogom senki nemzet-fiát megsérteni.
UPLOAD: Bizonyos okokból kifolyólag kénytelen vagyok megváltoztatni a véleményem! Hogy miért is arról bővebben ITT olvashattok.
Kedves Olvasóink, kérjük lájkolják a Facebook oldalunkat, és így nem maradnak le egyetlen bejegyzésünkről sem. A cikk megosztásáért pedig külön köszönet jár. Kommentelni a cikk alatti “VÉLEMÉNY” dobozban lehet. Várjuk a hozzászólásokat!
Posted on Augusztus 18, 2011, in Uncategorized and tagged magyar vs székely, népszámlálás. Bookmark the permalink. 2 hozzászólás.



Köszönöm Aszi! Kell foglalkozni a témával! Székelyként, látom, hogy sokan nem tudják MI A KÜLÖNBSÉG. Ott tartunk, hogy már azt is “valakinek” kell tekinteni aki egyáltalán felteszi magában, hogy van-e ilyen, ‘s ha foglalkozik is a kérdéssel “az már valami”… Pedig az alapjainkat / a gyökereinket ismerni nem dicséretes, hanem elvárandó. Hű, be maradinak látszhatok…
“Ezekke’ a mai fiatalokka’ nem es csoda hogy minden ilyen…” – mondják olykor az öregek, de ki figyel már rájuk…
Én egy kicsit szerencsésebb helyzetben vagyok. Többek között egy kedves tanáromnak is köszönhetem, hogy TUDOM, hogy hová tartozok: A csíkszeredai Venczel Jószef liciben, meg nem mondom melyik évben, Pöllnitz Ilona tanárnő azt a feladatot adta a nebulóinak, hogy készítsenek családfát. Tudom, hogy sokan átestek e nemes feladaton, de páran komolyan vettük. Nekem még élt két dédimamám akkor és három nagyszülőm, volt akiket kikérdeznem. Olyan embereket faggattam az elődeikről / AZ ELŐDEIMRŐL, akik (szerintem nem szégyen) alig tudtak írni olvasni, de úgy voltak nevelve, hogy őseiket “hetedíziglen” ismerniük kellet és elfogadtam tőlük a neveket amiket rádiktáltak ‘A FÁM’-ra. Vannak hiányosságok amiket egyházi jegyzetekben / levéltárakban biztosan pótolhatnék és a falusi úgynevezett csúfneveket is talán a ténylegesekre cserélhetném, de minek?! Egyértelmű, hogy a nevek viselői Székelyföld egy alig 30 km-es sugarú területéről származnak és egynek sincs rromán neve: Akkor mégis milyen nemzet tagjának kellene magamat tekintenem??? Az ismert több mint 400 név hajdani viselőjének köszönhetem A LÉTemet! Természetesen az elvégzett munka után, még nem fogtam fel, hogy mit csináltam végig – serdültem, mások voltak a prioritásaim. Évek teltek el és sokmindent átéltem amig megfogalmazódott bennem, hogy: Ki vagyok én, hogy ha AZ ŐSEIM székelyként éltek, hátat fordítsak nekik? Ők a nemzőim, következésképpen nem is vitás, hogy A “nemlétező” SZÉKELY az én nemzetem. Vita és kérdés -az esetemben- lezárva!!! Örök hálám e kedves tanárnőnek!!!
Azt sugallhatják az előbbi sorok, hogy létezik legalább egy “fajtiszta székely” vérvonal, de EZ (engedtessék meg nekem a következő kifejezés) MARHASÁG. Az egyik nagymamám, pikáns részletként elmesélte, hogy a második söbanyám akit Sára Rákernek hívtak, nagy valószínűséggel cigány volt és söbapámat élete végéig megbélyegezte a falu a választása miatt – a település szélén tengődtek, de (a szájhagyomány alapján) boldogok voltak! Számításba kell venni azt is, hogy bár nem beszélünk róla, nem is olyan régen, volt két világháború, ami oly sok minden közt, rengeteg nemi erőszakot is jelentett. Kiderült, hogy az egyik nagyapámnak két testvére “lett” az alatt, hogy az édesapja a fronton szenvedett. Én el merem mondani mindezt, mert biztos vagyok benne, hogy a legelőkelőbb és “legtisztább” családban is vannak fekete / tarka bárányok, csak alaposan be kell kukkintani a leplek mögé is. Nem szégyellek beszélni minderről, mert a “pacákat” nem zavaró foltoknak tartom, amiket mindenképpen el kell rejteni, hanem SZÍNeknek!!!- és nem érdekel a szintén “foltosak” rosszallása.
Tudnék vitázni arról, hogy “magyari” nyelven beszél-e a székely, de nem teszem. Amikor az a kérdés szegeződik nekem, hogy “magyar vagy-e?” vagy “esti roman?”, számomra csakis egy válasz létezik: SZÉKELY VAGYOK, mert székelynek születtem. Az általam használt nyelv pedig, ha a kérdező korlátoltsága miatt nincs más lehetőség, azt mondom, a magyar.
Kedves Emil barátom csak egy kérés e hozzászólásod küllőn cikként mindenképp közöld le a blogodon is, meggyőződésem hogy mások is elvezettel olvassák majd.
U.I. Azonban ne felejtsd megírni majd a “söbanya” ill. a “söbapa” jelentését meggyőződésem hogy e szavak jelentése nem csak számomra ismeretlenek.